Az érzéseinkről beszélni mások előtt nem könnyű. Pláne nem őszintén. Nagyon nehéz megnyílni egy idegen előtt, egy másik személy előtt és bevallani neki azt, amit iránta érzünk. Legyen ez szerelem, szeretet, gyűlölet, irigység, harag, vágy. De vajon mi az oka annak, hogy nem, vagy csak nehezen merünk őszinték lenni?

Talán a legfőbb ok a csalódástól való félelem. Például szerelmet vallani egy lánynak nem egyszerű, pláne ha félünk az elutasítástól. Ez egyben a leggyakoribb és a legostobább ok. Természetes, hogy félünk a választól, de jobb tudni azt, mint hitegetni magunkat, folyamatosan agyalni és beleőrülni a várakozásba. Ráadásul ott van a lehetőség, hogy pozitív visszajelzést kapunk. Ahogy Coelho mondja, az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket. Tapasztalatból mondom, egyáltalán nem jó úgy szerelmesnek lenni, hogy a másik fél erről nem tud. A folyamatos bizonytalanságnál, hosszú távon még az elutasítás is jobb. Persze eleinte fáj, de idővel elmúlik a fájdalom, és tovább fogunk tudni lépni.

Ha már a szerelmet hoztam fel, maradjunk ennél. Az életben a legtisztább, legőszintébb érzés a szerelem, oly természetes az, hogy szerelmesek vagyunk, mint, hogy lélegzünk, alszunk, vagy iszunk. Ráadásul a legemberibb, hogy ilyenkor gyengébbek vagyunk. De még ekkor is meg kell tanulnunk kifejezni az érzéseinket, és vállalni érte a kockázatot. Igazán emberek csak akkor lehetünk, ha merünk érezni, és ezt elmerjük mondani. Még ha csalódhatunk is, még ha össze is törhetik a szívünket, a szerelemnek csak akkor van értelme, ha megoszthatjuk azzal, aki felé ezt az érzést tápláljuk.

Az érzéseinket engedni szabadon kell engedni. Mennyivel tisztább és őszintébb világ lehetne ez, ha nem viselnénk álarcot, ha egymással nyíltan beszélnénk? Mindenki gondoljon a saját életére. Hányszor fordult elő, hogy elnyomtátok az érzéseiteket, hogy nem mertetek róla beszélni, hogy magatokba fojtottátok? Jobban jártatok így? Vagy jobb lett volna, ha őszinték vagytok? A választ csak ti tudhatjátok.

Egy biztos. Senkinek sem szabad szégyellnie azt, ha gyengéd érzelmeket táplál egy másik ember felé. Hiszen ezek a dolgok nem fejben dőlnek el. Nem lehet szabályozni. Nem lehet megváltoztatni, maximum kordában tartani. De annak meg mi értelme van?